Maretics Erika: Alkony

Az alkony hömpölygő árnya lepi
a tarka, sátortetős házakat,
szikkadt ablakok titkos rései
szívják a közeledő álmokat.

Gondolatfoszlányok rátapadnak
a nedvesen csillanó üvegre,
sínylődve hangoskodó fák alatt
kaparászva kelnek új életre.

A csend komoran lapul meg fehér
kényes, serdülő leánytalpakon,
sorsa fölött búslakodó kenyér
mélán terpeszkedik az asztalon.