Szegény ördög tőrbe esett,
csalfa mosolytól megveszett.
Fásult arcán fagyott vigyor,
bakancsával szívet tipor.
Rezzen buja lelke álma,
tépett szárnyán tovaszállna,
kétség malmán titkot őröl,
mámort habzsol, kéjjel dőzsöl.
Fülledt rejtély forró ölén,
kucorog a pokol kövén.
Verejtékben bőrig ázik,
fanyar csóktól foga vásik.
Elhagyatva sikolt árván,
hűtlenségnek hideg ágyán.
Szava most már ócska kacat,
bezárult az ördöglakat.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
