Adorján György Aladár: Mindenszentekre

Harmonikaszóban fürdött a táj,
katyusák hangja kísérte, ördögi orgonasíp.
Kedves, itt belül annyira fáj
valami és úgy hazahív.

Az ellen-nótánkat elhegedülte,
aknamezőkön csatangolunk.
Levelem, az a másik előkerült-e,
hallottad-e megfáradt dalunk?

Négy napja csak megyünk, megyünk,
hegyre föl és völgyre le.
Cigire cseréljük kenyerünk,
azt kérdezed: szeretlek-e.

Vizünk nincs, csak mit izzadunk,
kapca gyűrt lábunk menetel.
Talpig koszosak vagyunk,
mindenki most vezekel.

Utána rögtön meghalunk...