Éppen hogy hallom a szél süvítését.
Ez a kósza hang, melyet hallat a sötétség.
Oly nyugodt, mégis aggasztó a csend,
Mint, mikor az élet hirtelen semmivé lesz.
Mikor átfutott e gondoltat az agyamon,
Mintha Valaki sikított volna a túloldalon.
Tényleg csend volt, csak süvített a szél,
S egyszer csak sikítani kezdett a Sötétség.
Nem láttam, mi ez,
De nagyon égetett.
Ajkaimról lassan peregtek le
A kósza, forró vércseppek.
S ekkor utoljára keserves sikítása hallatszott a Sötétségnek.
Ez a kósza hang, melyet hallat a sötétség.
Oly nyugodt, mégis aggasztó a csend,
Mint, mikor az élet hirtelen semmivé lesz.
Mikor átfutott e gondoltat az agyamon,
Mintha Valaki sikított volna a túloldalon.
Tényleg csend volt, csak süvített a szél,
S egyszer csak sikítani kezdett a Sötétség.
Nem láttam, mi ez,
De nagyon égetett.
Ajkaimról lassan peregtek le
A kósza, forró vércseppek.
S ekkor utoljára keserves sikítása hallatszott a Sötétségnek.
