Horváth Dorottya: Felismerés

Nem is fáj tulajdonképpen,
úgyhogy most letépem
a Micimackós sebtapaszt gyerekkoromról.

Csodás majdnem húsz év,
mit addig leéltem
egy védőburokban,
ahol csak reméltem,
hogy az élet habostorta lehet,
amit fogyasztva minden ember nevet,
örül egymásnak, szeret.

Ám lyuk keletkezett védőburkomon hamar.
Mikor csalódás ért, lett ábrázatom fanyar.
Bíztam az emberben - mindenki olyan, mint én.
Azt hittem, lehet...
Ostoba! Sajnos ez nem így megy
- a mai világban, hol mindenki gyarló,
saját érdekét nézi, neki legyen jó.

Jegyezd meg hát a leckét,
nem áll oda melléd
senki, hogy megvédjen az ostoba naivitástól.
Változtass a szemléletmódodon, kezdj élni. Légy bátor!