Charles Baudelaire a francia realizmus egyik jelentős költője, aki Victor Hugo szerint "új borzongást" hozott a költészetbe.
1821. április 9.-én született Párizsban apja második házasságából. Apja vagyonos hivatalnok, műkedvelő és a felvilágosodás híve volt. Fiát tanította, s kettejük között jó apa-fiú kapcsolat alakult ki. Apja 1828-as halála után édesanyja Aupick tábornokhoz ment feleségül. Ettől fogva Baudelaire magába zárkózott.Tizennyolc évesen határozta el, hogy írói pályára lép.
Pályáját képzőművészeti kritikákkal kezdte. Művészeti írásai is szervesen az életéhez tartoznak. 1868-ban jelent meg az első művészeti jellegű gyűjteményes kiadása, az Esztétikai érdekességek (Curiosités esthétiques), és az irodalmi tanulmányai, A romantikus művészet (L'Art romantique) címen.
1857. júniusában megjelent a Romlás virágai (Les Fleurs du Mal) című műve. Művét közerkölcsrombolónak tartották, s bíróság elé állították. Azonban ez nem vonta kétségbe, hogy irodalmilag maradandót alkotott. A Romlás virágai a század egyik legjelentékenyebb verseskötetévé vált. Ez mégsem jelentett biztos megélhetést a költőnek. Anyagi helyzete fokozatosan romlott.
1857-től egészen haláláig dolgozott. Nemcsak verseket írt, hanem tanulmányokat is. 1860-ban megjelent a Mesterséges paradicsomok, ópium és hasis című esszéje, majd Az istenember, ami az esszé folytatása. 1861-ben kiadták A romlás virágai második, bővített kiadását.
1867. augusztus 31-én halt meg Párizsban. Temetésén kevesen vettek
részt, hisz utolsó éveiben neve sem igen szerepelt a francia lapokban,
hírneve halála után viszont meglepő gyorsasággal növekedett
){kind=link}