Beoson a fájdalom,
míg szökik a szerelmem,
és minden bűnért fizetek,
hogy odaát ne kelljen.
Nem zavar, ha sorsomat
tükrön át tisztán látom,
gyógyszereket nem szedek,
s az ital sem barátom.
Ma szóljon hangos harsona,
s a víg cigányzenészek,
mert mindenhol csak lim-lomok,
és ordít az enyészet.
Hiába vagy még ma talán
a dal szerelmese,
mert lélek nélkül, ajtód előtt
hal majd a zene.
Ha majd a pénznek útjain
már nem lesz merre menni,
ha majd a siker odalesz
- majd segítek temetni -
Ha majd az együttérzés halvány fényét,
már foncsorokban sem találod,
míg büszkeségem lábbal tiprod,
belesajdul majd a lábod.
Mikor a tények torz koboldja
Torpanás nélkül jönne szembe,
Karácsonyi gyertyafénynél,
azért csak jussak még eszedbe.
0 Megjegyzések