Széllel járok, szelet látok, széllel Én...
Vihart várok, s vihar tápok mindenén...
Káprázattal, csoda nélkül szállasz mélyre, szélvészt nézve, kettőt látván, ködöt jósló terebély...
Tekinteted le nem vetett szerelvény,
Nézel félre szúró károd tengerén,
Akarattal, tettek nélkül vígan ébred, meg nem téphet képzelt éjjed hajnalt hívó melegén...
Közlekedsz-e üres keblű koravén,
Körbe lépett préselt lényed peremén,
Karavánban, lármát keltve, ketten szelve, titkot osztó habos hullám eszes lelke merevén?
Látod-e e kába ábra lebenyén,
Te meg te, kell tett egy tettben, egy egyén.
S unalommal, álom nélkül, mélyből élve, keringsz mindig, körbe-körbe, való nélkül, szerencsén...
S széllel látok, szellőt járok, széllel Én.
0 Megjegyzések