Rekkenő hőségben
forró a föld,
Makkjait korábban
érleli a tölgy.
A kiszáradt füvet a
bárány csak keresi,
A sárga torzsokat
unottan legeli.
Esőért kiált a
bérc, és a völgy,
Csak lankad és
sárgul minden, ami zöld.
Felhő nincs az Égen,
esőnek se híre, se hamva,
Esténként nehéz az
öntöző kanna.
Hervad a muskátli,
kókad a dália,
Hűvösre vágyunk, s
ez nem csupán mánia.
Árnyékot keresnek a
bágyadt állatok,
Fehér jeges macik
de jó most nálatok!
Hőség van kint,
meleg van bent,
Hőség van lent, de
még inkább fent.
A Napocska dolgozik
lankadatlan,
Olyan száraz a
föld, mint egy óriási katlan.
Láttam fát, melyen
megsült az alma,
Nincs töltve
semmivel, csak a csutka tartja.
A szőlő is szárad,
mielőtt megérne,
Uram adj esőt!
Legyen a tikkasztó hőségnek vége!
