hozz bort, mert életünket szellőkre alapozták.
Én rabszolgája vagyok Annak, ki a legkékebb
kupola alatt trónol s nem ismer kötöttséget.
Tegnap, mikor holtrészegen nyakaltam
boromat a csapszékben -ugye, hogy még nem mondtam,
mit súgott nékem a misztikus angyal?
Azt súgta: - "Pillantásod akár a sólyomé,
mely a hetedik égben a nagy tujafán fészkel,
nem hallod, hogy a mennyei trombita téged szólít,
megsiketültél, Háfiz, a föld vén ketrecében?"
S tudod-e, mit tanácsolt mesterem és fivérem?
Szavát jó lesz követnünk; megjegyeztem magamnak,
bár ezúttal csak kapásból idézem:
- "Elégedj meg mindazzal, mi adatott és szűnj meg
nyavalyogni; a szabad akarat
kapuja úgysem nyílik meg itt semelyikünknek.
S ne adj hitelt a világ elhasznált kurvájának,
akkor sem, ha körötte
takonypóc kérők ezerszám ugrálnak."
Mért átkozzátok Háfizt, ti lógószájú, locska
költőcskék, ti szegények?
Mint rám a tehetséget,
a kontárságot Allah aggatta nyakatokba.
Faludy György fordítása
0 Megjegyzések