Már nem szeretlek, nem-nem
Suttogó hang bújkál füledben
Hozzá cinikus vigyor is társul
Ebbe szíved bizton belefásul
Csökönyös éned elérte nálam
Hogy messze vigyen tőled a lábam
Gyerünk! Rohanj, fuss te is drága
Jaj ne erre! Te abba a másik irányba
Meguntam, de százszor elmondtam
Téged szeretlek a világon legjobban
Itt bement, azon az oldalon meg ki
Egyszer meghallja majd miss Akárki
Most írtam bántó verset is neked
Bár lehet a verést jobban szereted
Én sosem tudnálak téged megütni
Menj hozzá, monoklival nevetni
De most mondd nekem komolyan
Milyen vagyok? Mint ő, olyan?
Látod, ahogyan te látni akarod
Még kérded, mitől nő nagyra bánatod?
Mit válaszolsz, ha kérdem: Szeretsz?
Nem tudod? Nem sírsz, nem nevetsz
Tárd ki lelked, hadd férjek hozzá
Simogatnám, úgy tenném jobbá
Nem kell? Jó ez most így neked?
Persze, húzd is el kis kezed
Hagyjalak? Rendben hagylak
Nem kérsz, akkor hogy adjak?
Mi a baj? Most miért sírsz?
Válaszolni sosem bírsz
Azt hallom: mindegy, semmi
Tudod mit? Hagyj menni és ennyi
Azt hiszem most lesz vége
Elengedlek már végre
Pedig szívemben éreztelek
S nagyon szerettelek...
0 Megjegyzések