Nem ülök már be a padba.
Negyvenötpercek helyett
órák ölelnek magukhoz
napról napra.
Párnap és becsengetnek,
Bárcsak én is mehetnék.
Vennék a kezembe Ady-t,
József Atillát,és hasonlót.
Lennék
Újra tanuló
Hétfőtől péntekig.
Szombat,vasárnap pedig
"csak" néma szó,
ami non-stop hallgat.
Tűr,tanul,míg
más magában apad
le,szinte minden nap
olyan szintre,hogy
nem lesz ott már híd
szív és agy között,
csak porral tele hordott
teleport.
0 Megjegyzések