Éj csöndjében meglapulva
kis kápolna rejtekén;
Készségesen befogadom,
amit Szíved elmesél.
Külvilágot kirekesztve,
mi maradunk, kettesben;
Megpihen Szent karjaidban
fáradt lelkem és testem.
Sötétséget tiszta fényed
ragyogja be köröttem;
Lelked által részesülök
mondhatatlan örömben.
Valóságos jelenléted
mélységesen átitat;
Elsuhannak csöndes órák,
s észrevétlen rám virrad.
Szent Szívednek minden apró
rezdülését érezve,
Áhítattal fakad lelkem
hálaadó énekre.
0 Megjegyzések