Kovácsné Képes Erzsébet: Megbántottál

Megbántottál?
- Igen.
Szívembe éles tőrt nyomtál.
Én mindig fölnéztem rád,
mert többször segítőkész voltál.

De kicsit mostanság fölvágtál,
nagy arc lettél,
magadtól elszálltál.

A barátokat megtartani kell
és nem eltaszítani,
de te csak azokat tartod meg, aki
hozzád - bűbáj.

Majd idővel rájössz, hogy
ki és milyen az igaz barát,
mert kimutatod mivoltodat mindenkinek.
Akkor jussak majd eszedbe,
én és a többiek.

Ne az anyagiak lebegjenek szemed előtt,
hanem az igaz barátok képe.
De a homály idővel elmossa a képet,
és csak az emlék marad meg neked.

Csak csendben mondom, bizalmasan,
Ha boldog akarsz lenni,
akkor előbb tanulj meg másokat becsülni, szeretni.

Mert bizony az élet nehéz és fájdalmas küzdelem.
Az úton mindenkinek végig kell menni,
csak nem mindegy, hogy miképp tesszük meg az utat,
vidáman, boldogan vagy szívünkben tele keserűséggel.