Már az utazás is elviselhetőbb, ha hozzád indulok,
Békességet érzek, s a szívem csendesen dobog.
Nézem a szépen elsuhanó tájat,
Egyre jobban vágyódom utánad.
A kocsi ablakából tekintek kifele,
Rájövök az utazásnak eltelt már a fele.
Közben figyelem, ahogy a felhők több formát is öltenek,
Nézem azt, ahogy a szelek új alakzatokat teremtenek.
Ahogy közeledek hozzád, egyre izgatottabb vagyok,
Várom már, hogy érezzem friss illatod.
Ahogy megérkezem, érzem azt a csendet és nyugalmat,
Amit a nagyvárosban senki meg nem kaphat.
Jól a tüdőmbe szívom a tiszta levegőt,
S rögtön érzem, szívemben a kitartó erőt.
Hallani a madarak vidám énekét,
A csendbe csempésznek egy kis zenét,
A szúnyogok egy csoportban repkednek,
De még ők sem tántoríthatnak el tőled.
Kisétálok a magaspartra, hogy láthassalak,
S a kanyargós utak után megpillantalak,
Rád nézek és a lélegzetem is elakad,
Gyönyörűséged pozitív energiát ad.
Gondolataimba mélyedek,
A lelkemben mindent helyre teszek.
A nap közben nyugovóra tér,
S az ég különböző színekben mesél,
Imádom ezeket a naplementéket,
Mindig hoz valami újat és szépet,
Leírhatatlan az érzés,
Szeretlek, ez nem kérdés.
Szeretek benned elmerülni,
A külvilág zajaitól messze menni,
Érezni azt a csodás vágyat,
Hogy melletted senki sem bánthat.
Lesétálok hozzád a partra,
S ránézek a horgászokra,
Órák óta veled vannak,
Soha meg nem unnak.
Napközben a nap felszíneden ragyog,
Éjszaka a holdsugár rajtad csillog-villog,
Olyan, mintha egy ösvényt nyitna,
Hogy álmaidnak az utat mutassa.
Barátokat adtál nekem,
Kikben sosem kételkedtem,
Igaz, sokszor messze vagyunk egymástól,
Mégis, ez az őszinte barátság hozzájuk láncol.
Ha a közös emlékekre gondolok,
Szívemben érzem a halhatatlanságot,
Mert amíg a jó emlékekre tekintek vissza,
Addig a lelkem a boldog perceket issza.
Szeretem ezeket az igaz és jó embereket,
Balaton: Köszönöm, hogy nekem adtad őket! ;)
0 Megjegyzések