Wiegris Elinor: Daganat

Boldog napok sorsokban
csomót érzek torkomban.
Talán nem vagyok beteg
vagy átadom neked.

Benned él az esély,
Nem vagy beteg személy.
Leokémiás éned,
szenved mégis érted.

Mérged hamar elmegy,
érzed tested szerte.
Fájdalmas a kín,
elszakadt a híd.

Kórház, orvos, gyógyszer,
nem segít a módszer,
élőhalott vagy már
sírni itt már nagy kár.

Utolsó nap nem érzel
semmiképpen nem nézel,
senkit aki rád néz
belül sajnos fáj még.

Csend. Talán nem élsz,
ahogy mozdulsz rád néz
édesanyád sír,
rád nézni nem bír.

Egy óra szenvedés,
halkul a percegés.
Meghalt tested hideg
engem szétvet az ideg.

Ami törént halál
rád boldogság talál,
borús napok jöttek
gonosz sejtek győzek.