Néha amikor fönn az égben járok,
Megállok megcsodálni a világot.
Nemcsak a lentet, de a föntet is,
Érzem valami csodás van itt.
Ki vagy, te ragyogó égi tünemény,
Akit sok férfi megszerezni remél?
Megérinteni vágynak, akarnak,
Majd bénultam földre hullnak.
De ők, tudják vajon ki vagy te Csillag?
Miért és kinek, most hogyan világítasz?
Most rám vesd tündöklő sugárod!
Egyedül eltévedek látod.
De veled végre tudnám, mi a dolgom,
Lábam már nem bicsaklana az úton.
Minden embernek van csillaga
Enyém arcát még nem mutatja...
Mondd meg csillag!
Mire jó a szív, és a száj,
Ha nem tudsz változtatni?
Holnap a nap ugyanúgy fog felkelni...
0 Megjegyzések