Urrné Nagy Viktória: Rögből teremtett

Testembe az idő gyűrűket karcolt,
fényévek titka szilárdul bennem,
tüzem zöld lánggal tombol a parton;

ezernyi vén rügy szikráját tartom,
pattan, lehull e levél-rejtelem,
az idő testembe gyűrűket karcolt,

kérgem alatt parázs a fájdalom,
kering fény, árny bűvös örvényemben,
tüzem zöld lángja tombol a parton;

ágam görbül, levegőbe karmolt
sebek szakadnak, ahogy növekszem
testembe az idő gyűrűket karcol;

meghajoltam, mégis uralkodom,
alázat ez; burjánzó, kegyetlen
tüzem zöld lánggal tombol a parton;

lélegző fáklya, lobogás vagyok,
rögből teremtett szentély, eleven
testembe az idő gyűrűket karcolt,
tüzem zöld lánggal tombol a parton.