Tristan Messpeh: Engedd meg!

Engedd, hogy veszélyes utadon kísérőd legyek!
Engedd hozzám bánatod, hogy vigaszod legyek!
Engedd, hogy elsöpörjek minden akadályt,
Mit a Sors - a kegyetlen - lábad elé hányt!

Engedd, szeresselek, ne csak jóban, rosszban!
Engedd, hogy kabátom pocsolyába dobjam!
Engedd, hogy a kezem rajta átvezessen,
Ölelő karjaimban lelked megpihenjen!

Ne mondj nemet, kérlek, segítő kezemnek!
Engedd, hogy fájdalmad engem is sebezzen!
Engedd, hogy a bajban is lovagod lehessek!

Te mondod az utat, én csak hadd kövessem!
Nem holmi öleb, farkasod lehessek!
Engedd, hogy ha fáj, akkor is szeressek!