Esőterhét már rég elhagyta.
Rémült csapatnyi seregély
Felszáll, reményét feladva.
Megbátorodik a szél is.
Felkap ezt-azt, és odavág.
Könyörög a föld mégis,
Várja eső friss, lágy dalát.
Komor sötétbe fény villan.
Hallgat madár, hallgat a csend.
Villám fénye komoran csillan.
Távoli dörgés odafent.
Férfi testét vágy, mint fűti
Asszonyi ölelés után.
Úgy kíván esőt, mi hűti,
Táncolva fa, madár, sután.
Újra villám, újra ropják
Egyre várják, egyre jobban.
Bokrok széllel járnak polkát,
A mennydörgés beledobban.
Fáradtan nyújtózik a nap.
Vad felhőből kéket kever.
Földre rogyott táncoló had,
Kielégületlen hever.
0 Megjegyzések