Meg Netudd: Fantomlovas

Az erdő fái ketté válnak
Utat nyitnak Őrá várnak
A virágok lehajtják fejüket
S visszafojtják lélegzetüket
Az állatok elbújnak a sötétben
Tűz gyullad a hegy tövében
S dübörögve közelít valami
Az esőn kívül mást sem hallani
A fantomlovas arca sápadt
A keskeny úton egyre vágtat
Évszázadok óta valakit keres
Erszényébe zárja a szelet
Paripája szeme világít
Csillag szikrázik lába nyomán
De meg nem áll céljától nem tágít
Vörösen izzik el utána a világ
Én dermedten állok
Várom a végzetem
S ekkor egy őrangyal magával ragad
Nem enged nem engedi hogy elvigyen
Pedig lehet
Csak jót tenne velem