Sárgán táncoló, zabáló kényszer,
A fájdalomra tegnapról emlékszel,
Harapott, tépett a húsodból nagyokat,
Míg énekeltem a jó country dalokat.
Dobok egyet, és kettő lesz belőle,
Nincs más hátra sem, mint előre,
Lángokra nézek és nóta kap erőre,
Ugranak a csóvák fel a tetőre.
Ropognak az évek, szaglik a hús,
Felforrnak az érvek, ahogy szakad a múlt.
Száll a pernye és izzik a parázs,
Recsegve szakad ingen a varrás.
Végignyal valami, láng vagy nyelv,
Érzékem vágyban fájdalmat sejt,
Nem tudom, hol vagyok, sem azt, miért,
Ha magamat nem, engem meg ki ért?
Elégek vagy szeretek,
Olvadnak a szerepek,
Túl nagy a nyomás, nyílnak a szelepek,
Szétég az ember, én pedig nevetek,
Csont alá csontot csonttal temetek.
Hideg fuvallat rázza a sírokat,
Engem alvásra a láng még hívogat,
Nincs már több hely álmomban,
Vizes fa zúg bele kánonban.
Vágy, hiány, fájdalom és öröm,
Izzó tölgyfán csöpög a köröm,
A haj felhőkben kap égő erőre,
Forrongó vészt vár vörös csontvelőre.
Dobj még rá egy hasábot gyorsan,
Ne hagyd, hogy a tüzet kioltsam,
Benne vagyok én is, meghalnék vele,
Őrült szív az, mi őrültet szeret.
0 Megjegyzések