Kulcsár Evanna: Úton

Forró, nyári napon,
az egykor-modern-volt,
szürke pályaudvaron
állnak várakozón
kék színű vonatok.

Utas felszáll, de helyét nem találja,
s nem a zsúfoltság ennek akadálya!
Az ülőhelyek kárpitja
- melyek kopottak-koszosak,
s ki tudja mitől foltosak -
veszik el kedvét, veszi fontolóra,
hogy leüljön-e bárhova,
vagy inkább váltogatott lábon állva,
magába roskadva azon merengjen el,
hova lett a MÁV egykori dicsősége,
s hogy ezt az öreg, kopott vasúti kocsit
szégyen első osztályúnak kinevezni?!

Hova lett a MÁV egykori dicsősége?
- Hm!

Évtizedek teltek-múltak
nagyvezírek jöttek, mentek,
tervek születtek s elhunytak,
amíg végül eldöntetett
kell ide új stratégia
megoldása ez mindennek!

S lőn! - Mármint az elsöprő, új stratégia!
Legyen korszerű a magyarok vasútja!
Jött is a nagy átrendezés, átszervezés,
megszüntetés, büntetés és kitüntetés.
Vasutunk így lesz majd nagyszerű, hatékony
s ami legfontosabb szempont - takarékos!

Eközben al- és felépítmény
- s minden, ami lábon állt, ép még -,
megadóan várta mit hoz a sors,
szép csendben, lassan omladozott.

Más is nyomorítja még szegény vasutat,
s ügyfelét, a csak utazni akaró utast!
Azok, kiknek, ha úri kedvük úgy tartja,
előkerül a bicska s jól elszórakoznak!
Szúr, vág, hasít mindent, mi erre alkalmas,
mi nem, kíméletre még az sem számíthat,
hiszen azt meg letöri az istenadta.
Vasúti kocsikban kép, tükör volt valaha!
Nyomai még látszanak, emlékük megmaradt,
ám helyükről valahogy azok is "lemásztak"!

Utas mélán, forró légtől fél-aléltan,
- öreg kocsi tengelyén jól összerázva -
bámulja az elsuhanó nyári tájat,
s kérdések keserűn sorjáznak agyában:
Magyar Vasút! - Nem olcsó, nem is drága!
Leszel-e még utasodnak jó barátja?
S Te, Utas?! Becsülöd-e mi érted van,
hogy panasz nélkül, kényelemben utazhass?