Iván Annamária: Elengedlek

Táncolok a zuhogó esőben,
Mosolyod elillan előlem.
Rideg tenyered súrolja arcomat,
Szemem előtt lebeg az alkonyat.
Hűvös esőcseppek oldják könnyeim,
Búsan kókad mellettem egy jázmin.
Hányszor vágytam meleg ölelésedre,
Forró csókra, nyugodt életre.
Konokul hittem minden szép szónak,
De eltűnt, mint vízen hánykolódó csónak.
Hiányod felemészti szívem,
Összetört minden, miben eddig hittem.
Becsaptál, cserbenhagytál.
Hányszor, de hányszor megcsaltál.
Én mégis szerettelek,
De vége, el kell, hogy feledjelek.