Hóhér Szigfrid: A pálinkafőző munkadala

Szeszem nem issza más még,
Csak én ígérgetem,
Hogy egy pohárba zúdul
Fenékig életem

A dolgozó csövekből
Vadítom én a lét,
Mi éjemen csorogván
A nagylavórba kélt,
A lábam összekékült,
Fejem megizzadott,
Amíg a munka táplál,
A test a tetszhalott
Ha sztrájkba lép az elmém,
Helyette kéz robog,
Szeszem mosollyal érik,
Királya én vagyok!

Levét a szádba vetted
S vigyorral égtem én
Ilyen vigyor nem izgult,
Te, még e féltekén!
Szemem szemezte állad,
Doromboló nyakad,
Kiköpted, ó, te jámbor,
S a szesz belém ragadt.

A főzde még nyüszíthet,
De lámpacsókja bánt,
Hiába, nem jön ügyfél,
Nem ízlel agyhalált.

Szeszem kiköpte ő is,
Hiába kéretem,
Pedig pohárba zúdult
Fenékig életem.