Egy boszorkány szerelme nem tréfadolog

Könyv | Az Éjsötét árnyék történetének különös útja volt a feldolgozások sorában: tévésorozatból könyvvé, majd mozifilmmé alakult. De Lara Parker könyvtrilógiájának indító kötete Johnny Depp figurája helyett a szereplők, főképp a boszorkány Angelique múltjába kalauzolja az olvasót. 

 

Hogy pontosan milyen arányban kötődik a könyv az eredeti sorozathoz, ahhoz természetesen fel kellene kutatni a hatvanas évekbeli szappanopera epizódjait, de ennek hiányában talán az író személye elég a hitelességhez. Lara Parker ugyanis nem más, mint a sorozatban Angelique karakterét életre keltő színésznő. És mint ilyen, kevesen tudhatnak többet a főhős, Barnabas Collins életét megkeserítő boszorkányról. Az eredeti szériából viszont egy fontos részlet kimaradt: hogyan és miért vált Angelique boszorkánnyá. Nos, erre ad választ Parker könyve.

Igaz, a sorozat ismerete nélkül (amivel gondolom nem vagyok egyedül) és a Tim Burton-féle filmadaptáció siralmas volta miatt ez a kérdés nem igazán fúrta az oldalamat. Csakhogy, a könyv korántsem egy napozás mellett olvasható vérszívórománc. Nem azért, mert olyan súlyos lenne, a klasszikusoktól persze fényévekre van. De egyrészt nem hiszem, hogy Dosztojevszkij rajongótábora volt a célközönség, másrészt azt, amit az ember várna tőle, messze túlszárnyalja. Mert az első egy-két, Barnabasra fókuszáló, igencsak nyögvenyelős fejezet után, kifejezetten érdekes és gördülékeny mese veszi kezdetét.

Bepillantást nyerünk Angelique, egy, az 1700-as években Martinique-on élő lány viszontagságos életébe, a vuduval való első találkozásától egészen az ördöggel való lepaktálásáig. Martinique birtokosai ugyanis többé-kevésbé virágzó cukornádültetvényeiken töméntelen rabszolgát dolgoztatnak, akik ingyen munkaerejük mellett a hagyományaikat és a hitvilágukat is magukkal hozták. A keserves bánásmódra tömeges elégedetlenséggel válaszoló szolgák lecsillapítására pedig mi más lehetne a megoldás, mint hogy elhitetik velük: egyik legnagyobb istenük leszállt közéjük. Már csak a megfelelő „istennő” hiányzik a csaláshoz, és szerencsétlenségére Angelique bátor és kíváncsi természete pont megfelelővé teszi a szerepre. Ám azt senki sem sejti, milyen ösztönös erők rejlenek a kislányban, és amikor fény derül rájuk, Angelique már visszafordíthatatlanul a sötét erőkhöz kötötte magát. Hiába próbál meg hátat fordítani a mágiának, ereje cselédként sem hagyja el, így amikor a tehetős Collins család egyetlen fia kegyetlen játékba kezd a kiszolgáltatott lány érzelmeivel, tragikus események sora indul  útjára, ami végül Barnabas vámpírrá válásához vezet.

Végig egyértelműen érződik, hogy Parker elfogult Angelique karakterével szemben, de ez a szeretet cseppet sem zavaró, mert megfelelő mértékű kritikával párosul. A lány amellett, hogy nagymértékben a körülmények áldozata, nem makulátlan, de nem is gonosz, csábító boszorka, mint ahogy Barnabas, az eredeti történet (vagyis a sorozat) főhőse tartja róla. Sőt, a kötet végére éppen Barnabas az, akit minden lépésével csak egyre rosszabb színben kezdünk el látni, és nem azért, mert vámpírrá lesz, hanem mert rádöbbenünk arra, amire Angelique-nek sosem sikerül: a férfi minden ígérete hazugság volt. És ilyen esetben még egy egyszerű, halandó nő is veszélyessé válik, hát még egy boszorkány!

A karakterrajzokban kifejezetten erős könyv az Éjsötét árnyék – Angelique hagyatéka, ahogy a rabszolgák, a vudu és az ültetvényesek világa is érdekes és izgalmas hátteret ad a sztorinak. A nyelvezet néhol suta ugyan és érezhető, melyik részek voltak kevésbé fontosak az írónak. Ott az olvasó figyelme is ki-kihagy. Összességében mégis pozitív csalódás a kötet, a történet minden más feldolgozásának ismerete nélkül is, a fantasztikus sztorik kedvelőinek nyugodtan bepróbálható. De arra mindenki készüljön fel, hogy a történet nem hazudtolja meg, hogy előző életében sorozat volt: olyan hirtelen ér véget, mintha csak egy reklámszünetre mennének el a szereplők. Aki rajongóvá válik az vigyázzon, nehogy tövig rágja a körmét izgalmában a következő részig!

Pataki Anita írása - 2012. augusztus 14.