Agyakban kimosott régi életek.
Nem éreznek nem látnak eleget.
Nincs lelküknek egy napra való kenyere.
Szédült tekintetük, mintha sosem itt lenne.
Nem viszi cél, sem tudás tengere,
Csak elmenekülnek innen,
mert túl nehéz szemük tükre.
nem szépek, nem csúnyák, nem okosak.
Megközelíthetetlen ostobák ismeretlen arcoknak.
Valami itt tartja őket, az élet zsinórján,
Már csak az egyhangú eltemetett,
felnyársalt tetemek ezreit látom!
Akik ők voltak azok elbuktak, tűrtek, eleget, és sokat.
Őket el kell felejteni, bábok, csak mások játékai.
nincs már a földön dolguk, azt mondják!
Mégis Sétálok Az utcán, ó én világtalan.
0 Megjegyzések