Bíbor Kata: Fénybe gabalyodás

Érzed a lelkem?
Érzed, ahogy verdes?
Ketrecbe zárt gyönyörű pillangó.
Tárd ki karod,
azzal szabadon engedsz,
szárnyaim tiszták, mint a hó.
Eressz szállanom,
pihenni válladon,
úgy érints meg, hogy ne törj.
Nyúlj át lelkem burkán,
tenyered fond rám,
hadd tartson fogva a gyönyör.