Bartáné Ember Erika: A Révész

Senki sem sejti, hogy itt vagy
más nem látja néma jöttödet.
A testemben égő fájdalom jelzi
közelben jár tüzes szekered.

Árnyként állsz ablakom alatt
a falióra is halkan lépeget.
Ágyamra ülve szívem csendre inted
de nem adom könnyen lelkemet.

Ki lenne velem a nagy csöndben
pártfogásba ki venne ott engem?
Arcom lángol, szívem reszket
a révész bólint, s elengedi kezemet.