 |
| Fotó: csintalan |
És kész,
kész a kép,
fényárban úszik a szem.
Szép,
milyen szép,
pedig rég vak már, azt hiszem.
Ha lát is, csak sötétet lát,
napfényben csillogó éjszakát,
fényárban úszó sötétet lát, ha lát...
Egy hang,
egyhangú hang,
szavakban fürdik a száj.
És még,
még elég,
hogy beszél, mert szólni muszáj.
Gyönyörű szavakban hallgatja el,
amit jelentenie kell,
és ha kell, ott hallgat el, ahol kell...
És ha itt,
itt a perc,
és mindenki érzi: ez így jó,
a szent, szent helyen
saját farkába harap a kígyó.
De túléli az életet,
és amit még túl lehet:
a testet, és a szellemet...
fényárban úszik a szem.
Szép,
milyen szép,
pedig rég vak már, azt hiszem.
Ha lát is, csak sötétet lát,
napfényben csillogó éjszakát,
fényárban úszó sötétet lát, ha lát...
Egy hang,
egyhangú hang,
szavakban fürdik a száj.
És még,
még elég,
hogy beszél, mert szólni muszáj.
Gyönyörű szavakban hallgatja el,
amit jelentenie kell,
és ha kell, ott hallgat el, ahol kell...
És ha itt,
itt a perc,
és mindenki érzi: ez így jó,
a szent, szent helyen
saját farkába harap a kígyó.
De túléli az életet,
és amit még túl lehet:
a testet, és a szellemet...
(Európa Kiadó, szöveg: Kiss László)
