Ha tikkadó néma eső vagy,
Lennék éhező zsenge fűszál,
Enném éltető szavaidat,
Melyek lelkemet tisztára mossák.
Ha tündöklő rózsa vagy,
Én tavaszi szél lennék,
S illatodat testemen
Messze-messze vinném.
Ha te árva kismadár vagy,
Terebélyes tölgyfa-erdő lennék,
S fészket adnék fájó szívednek
Koronáim legszebbikén.
S mindegy nékem, mi vagy Te,
Bódító illat, vagy éltető napsugár,
Szíved igaz-meleg hitéért,
Az egész életemet odaadnám.
Kecskemét, 2012. június 13.
0 Megjegyzések