Négyszázhat évvel ezelőtt, 1606. június 6-án látta meg a napvilágot a francia drámaírás egyik legnagyobb alakja Pierre Corneille, egy jómódú, roueni család gyermeke. A jezsuita neveltetésben részesült fiú jogász lett.
Mélite című komédiájával 1629-ben felhívta magára a figyelmet és elnyerte Richelieu bíboros támogatását.
Fiatalkori komédiáinak a jellegzetessége, hogy a balett és a pasztorál műfajból nőttek ki, s bennük a látszat és a valóság viszonyának problémáját mutatta be. Fiatalkori művei közé soroljuk az 1634-ben megjelent A királyi térben (La Place Royal), az 1636-os A komikus illúzió (L'Illusion comique) komédiákat.
1636-ban megjelent a Cid (La Cid), amelyre nagy hatást gyakorolt Guillén de Castro a spanyol-arab háborúról írt dramatizált eposza, a Cid ifjúsága (Mocedades del Cid, 1618). A mű a spanyol király két hű embere közti párbeszéddel és pofonnal indul. Az idős nemesen esett sérelmet a fiának kell megbosszulnia. Rodrigue-nak a bosszút menyasszonya (Chiméne) apján kellett végrehajtania. A párbaj után Rodrigue-Cid sikeresen teljesítette a haza iránti kötelességét, s fényes győzelmet aratott a mórok felett. A külső konfliktus ezután megszűnik, de helyébe a belső konfliktus lép. Az igazi küzdelem immáron Chiméne lelkében játszódik le, így ő lesz a tragédia igazi főszereplője, hiszen leendő férje ölte meg az apját. Az államérdek és a szerelem azt diktálja, hogy vegye el Cidet, mert nem mer szembeszállni a békét óhajtó királlyal. Sokan az utolsó humanista virtus fellángolásának vélik ezt a darabot. A Francia Akadémia erkölcsi (rossz példa, hogy a lány hozzámegy apja gyilkosához) és drámaelméleti (hármas egység hiánya) alapon támadta meg a művet.
1640-re befejezte A Horatiusok című művét, amelyet Richelieu bíborosnak ajánlott. A következő évben feleségül vette egy normandiai hivatalnok lányát. Hat gyermekük született, egy kivételével mindegyik megélte a felnőttkort. A negyvenes években írta meg legnagyobb művét, a Cinna-t, ami a francia reneszánsz drámaírás csúcsteljesítménye. Cinna, a főszereplő összeesküvést sző Róma uralkodója, Octavianus Augustus császár ellen, hogy visszaállítsa a köztársaságot. Jegyese, Émilie juttatja ebbe az állapotba, mivel bosszút akar állni a császáron. Az összeesküvésben részt vesz Maximus, aki szerelmes Cinnába. A császár váratlanul magához hívatja Cinnát és Maximust, s közli velük a trónról való lemondási szándékát. Cinna mélyen megrendül, s megváltozik a látásmódja. Többé nem annak látja a császárt, mint korábban. Ebben a helyzetben emelkedik Cinna tragikus hőssé, ugyanis Maximus elárulja a titkot és a császár leleplezi az összeesküvést.
1647-ben tagja lett a Francia Akadémiának.
1674-ben megjelent utolsó színpadi műve, a Suréna, melyet a heroizmus és gyengédség egyensúlya jellemez.
1684-ben halt meg Párizsban.
0 Megjegyzések