Valószínűleg
a színdarabíró Thomas Middletonnal (1580–1627) való együttműködésből
született meg William Shakespeare (1564–1616) Minden jó, ha vége jó című
komédiája – vélik brit szakemberek, akik szerint mindez újabb
bizonyítékkal szolgál arra, hogy a bárd előszeretettel dolgozott együtt
más alkotókkal a karrierje során.
Az Oxfordi Egyetem angolkarán dolgozó Laurie Maguire szerint
egy ilyenfajta együttműködés azonban korántsem csorbítja a költőzseni
hírnevét. "A közös alkotás során a harmonikus látásmódon van a hangsúly"
– mutatott rá a szakember, aki a közelmúltban fedezte fel egyik
kollégájával a Minden jó, ha vége jó című komédia és a
Middleton stílusa közötti hasonlóságokat, amelyek segíthetnek
magyarázatot adni a darab "stílus-, és szövegbeli, valamint narratív
jellegzetességeire".
A szakemberek ismeretei szerint Shakespeare Middletonnal együttműködve vetetette papírra az Athéni Timon című
tragédiát, amely 1606 körül született, nagyjából egy időben a Minden
jó, ha vége jó című alkotással. Maguire szerint a vizsgált darabban
sokkal több rím van, mint az I. Jakab-korabeli többi Shakespeare műben:
Shakespeare nagyjából ugyanolyan arányban használt rímes sorokat, mint
Middleton tette a saját munkáiban.
Emellett a Shakespeare-re jellemzőnél jóval gyakrabban fordulnak
elő a műben az utolsó előtti szótagon hangsúlyozott sorok, valamint a
három és négy szótagú végződések, amelyek szintén Middleton védjegyei.
Az író ugyanígy előszeretettel használta előtagként a "minden"
kifejezést is, amelyet Shakespeare ritkán alkalmazott, ám ebben a címben
kétszer is elsütött.
A szakember szerint a bárd hasonló együttműködéseire már régen fény
derült, de a mostani elmélet azt sugallja, hogy Shakespeare nem csupán a
karrierje elején, illetve végén, hanem végig szívesen alkalmazta ezt a
munkamódszert. "Amikor Shakespeare más színdarabírókkal dolgozott
együtt, az mindig egyfajta mester és tanítványa jellegű együttműködés
volt: a korai években ő volt a tanonc, idővel pedig mesterré nőtte ki
magát – mutatott rá Emma Smith, Maguire kollégája.
Middletont gyakran a "másik Shakespeareként" emlegetik, és az
Oxfordi Egyetem Kiadója szerint a bárd mellett ő volt az egyetlen
reneszánszkori színdarabíró, aki a komédia és a tragédia műfajában is
mesterműveket alkotott. Maguire szerint az alkotói együttműködés
teljesen logikus munkamódszer volt egy olyan korszakban, amikor a
színházak még csak a szárnyaikat próbálgatták és új darabokra volt
szükségük.
– A kreatív zseniről alkotott romantikus képünk szerint a költők
egyedül dolgoznak, ám az utóbbi évtizedekben egyre jobb képet nyerünk az
Erzsébet-korabeli színházak működéséről, és Shakespeare színdarabírói
oldaláról – mutatott rá a szakember, hozzátéve, hogy a reneszánsz kori
darabok több mint 50 százaléka alkotói együttműködés gyümölcseként
született, amely gyakorlat az adott korban bevett szokás volt, nem pedig
kivétel.
Forrás:
0 Megjegyzések