Prózarázás: beszélgetés Csepregi Jánossal
A Csepregi Jánossal történő beszélgetéssel hétből négy alkalmon már túl van a Falvai Mátyás vezette Prózarázás − irodalmi csendesülős sorozat. És nemcsak a féltávon, hanem valószínűleg egy holtponton is.
Az elmúlt hetekben gyakran próbáltam visszaemlékezni, hogy én mint afféle félig-meddig kívülálló, aki nem egyetemi vagy éppenséggel középiskolai évei alatt, hanem sokkal később, felnőtt fejjel került igazán kapcsolatba ezzel az irodalmi közeggel, kit mikor ismertem meg személyesen a fiatal irodalmi élet szereplői közül. Csepregi Jánost kétségtelenül az egyik legelsők között kell említenem, s tény az is, hogy a Prózarázás hét fiatal írót bemutató sorozatának vendégei közül is vele adódott alkalmam a legtöbbet beszélgetni. Paradox helyzet, de talán éppen ezért éreztem úgy, hogy itt és most lendületét vesztette, és egy kicsit ellaposodott a rendezvénysorozat.
Könnyen előfordulhat, hogy azért, mert talán a házigazda, Falvai Mátyás is hasonló helyzetben volt, és ennek következtében, mintha nem igazán lett volna tétje ennek a beszélgetésnek. Hiányzott belőle a gewisse etwas, a megfoghatatlan plusz, s az olyan viccesnek szánt közbevetések is, mint hogy megmutatjuk a közönségnek, íme, ilyen egy kézirat, csak bugyuta, félresikeredett poénként maradtak meg.
Az elmúlt hetekben gyakran próbáltam visszaemlékezni, hogy én mint afféle félig-meddig kívülálló, aki nem egyetemi vagy éppenséggel középiskolai évei alatt, hanem sokkal később, felnőtt fejjel került igazán kapcsolatba ezzel az irodalmi közeggel, kit mikor ismertem meg személyesen a fiatal irodalmi élet szereplői közül. Csepregi Jánost kétségtelenül az egyik legelsők között kell említenem, s tény az is, hogy a Prózarázás hét fiatal írót bemutató sorozatának vendégei közül is vele adódott alkalmam a legtöbbet beszélgetni. Paradox helyzet, de talán éppen ezért éreztem úgy, hogy itt és most lendületét vesztette, és egy kicsit ellaposodott a rendezvénysorozat.
Könnyen előfordulhat, hogy azért, mert talán a házigazda, Falvai Mátyás is hasonló helyzetben volt, és ennek következtében, mintha nem igazán lett volna tétje ennek a beszélgetésnek. Hiányzott belőle a gewisse etwas, a megfoghatatlan plusz, s az olyan viccesnek szánt közbevetések is, mint hogy megmutatjuk a közönségnek, íme, ilyen egy kézirat, csak bugyuta, félresikeredett poénként maradtak meg.
Természetesen így is nagyon sok mindent megtudhatott, végeredményben egy szép kerek portrét kaphatott Csepregi Jánosról a közönség. Mindenekelőtt már kész, de még messze nem megjelenés előtt álló regényéről, Az amerikai fiúról volt szó. A nyolcvanas és kilencvenes évek fordulója az átmenet az ide és oda is tartozás élménye miatt izgalmas Csepregi szerint, ugyanakkor a szöveg a múlt felidézése, az emlékezet folytonos újraírása által nagyobb téttel is bír, minthogy csupán egy jópofa zsánerkép legyen a korszakról. A címszereplő amerikai fiú ugyanis viszonylag korán meghal a történetben, ami onnantól a falkavezér nélkül maradt fiúkról, az ő gyászukról és helykeresésükről szól. A gyász témája, mint ahogy az erre épülő verseskötete (Ímé, a test…, 2008) is mutatja, személyes élményből fakadóan, de mint általános emberi jelenség is rendkívül mértékben foglalkoztatja Csepregit.
Visszatérve az átmeneti korszak mindennapjainak, a tárgyi környezetnek, a szóhasználatnak a felidézéséhez, Csepregi elmondta, hogy nem a memóriája ilyen jó, komoly kutatómunkát is végez a hitelesség kedvéért. Példaként azt a Zenebutik adást hozta fel, amelyet neten nézett meg, majd be is épített a szövegbe.
Falvai kiemelte, hogy érdekes, ahogyan a narrátor nem ironizálja a mondanivalóját, hanem komolyan veszi az eseményeket és azok érzelmezését is, ami a gyerekekkel történik. Csepregi erre válaszolva jegyezte meg, az a jó a gyermeki képzeletben, hogy magától értetődő benne, hogy ha kilépsz a házad ajtaján, akár még egy nindzsa is eléd ugorhat.
Visszatérve az átmeneti korszak mindennapjainak, a tárgyi környezetnek, a szóhasználatnak a felidézéséhez, Csepregi elmondta, hogy nem a memóriája ilyen jó, komoly kutatómunkát is végez a hitelesség kedvéért. Példaként azt a Zenebutik adást hozta fel, amelyet neten nézett meg, majd be is épített a szövegbe.
Falvai kiemelte, hogy érdekes, ahogyan a narrátor nem ironizálja a mondanivalóját, hanem komolyan veszi az eseményeket és azok érzelmezését is, ami a gyerekekkel történik. Csepregi erre válaszolva jegyezte meg, az a jó a gyermeki képzeletben, hogy magától értetődő benne, hogy ha kilépsz a házad ajtaján, akár még egy nindzsa is eléd ugorhat.
A regényhez kapcsolódóan szó esett az azonos címet viselő blogról, ahol találhatók részletek a regényből, de szerepelnek álhírek és a közéleti eseményekkel kapcsolatos bejegyzések is. Bár olvasottságát az utóbbinak köszönheti inkább, azért akadnak, akik a regény sorsa iránt érdeklődnek. (A kézirat egyébként jelenleg több nevesebb kiadónál van, szerzője várja a pozitív visszajelzést.)
A blog születésében inkább az álhírek iránti vonzódás játszotta a főbb szerepet, kevésbé a regény promóciója, ugyanakkor a közéleti, főként szociális témák iránti érdeklődés szorosan kapcsolódik Csepregi János civil munkájához is, ugyanis a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Arra a kérdésre, hogy mit kezd ennyi lehetséges témával, hiszen rengeteg különös történettel találkozhat munkája során, Csepregi elmondta, hogy nem tartaná fairnek azokkal az emberekkel szemben, akik súlyos tragédiákat élnek át, hogy életüket felhasználja írásaiban.
A beszélgetés során szóba került a Fiatal Írók Szövetsége és Csepregi jelenleg betöltött elnökségi, illetve korábbi sorozatszerkesztői posztja is. A Falvai Mátyás által használt „FISZ vezérkara” kifejezésre vendége legelőször úgy reagált, hogy mondjuk ki nyíltan, a beszélgetés mindkét résztvevője e körbe tartozik, s a hallgatóság soraiban is jócskán olyanok ülnek, akik aktívan részt vesznek a szervezet életében. Majd elmondta, hogy szerinte a FISZ-nek sikerült végre megszabadulni politikai stigmatizációjától, már nem a túlélésért küzd, hanem egy progresszív, nyitott szervezetről van szó, amely nem zárkózik be az elefántcsonttoronyba; egy olyan közösségről, ahol a közös ügyekért való együtt törekvés kerül előtérbe az egyéni világlátásban szükségszerűen jelentkező különbségekkel szemben.
Bár úgy tűnik, hogy Falvai Mátyás a sztereotípiáknak explicit módon nekimenő kérdései végleg elmaradtak, egyet mégis megtartott a korábbiak közül, nevezetesen hogy mitől próza a próza. Csepregi János szerint az a lényeg, hogy a szöveg, illetve a történet megérintse valamilyen módon az olvasót, egyszóval emberközeli legyen.
A hét beszélgetésből tehát már csak három maradt, következő alkalommal (május 10.) Darvasi Ferenc lesz Falvai Mátyás vendége a Púder Bárszínházban, majd őt követi Grecsó Krisztián (május 22.) és Bencsik Orsolya (június 5.).
Prózarázás vol. 4. – Csepregi János. Púder Bárszínház és Galéria, 2012. április 24.
A blog születésében inkább az álhírek iránti vonzódás játszotta a főbb szerepet, kevésbé a regény promóciója, ugyanakkor a közéleti, főként szociális témák iránti érdeklődés szorosan kapcsolódik Csepregi János civil munkájához is, ugyanis a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Arra a kérdésre, hogy mit kezd ennyi lehetséges témával, hiszen rengeteg különös történettel találkozhat munkája során, Csepregi elmondta, hogy nem tartaná fairnek azokkal az emberekkel szemben, akik súlyos tragédiákat élnek át, hogy életüket felhasználja írásaiban.
A beszélgetés során szóba került a Fiatal Írók Szövetsége és Csepregi jelenleg betöltött elnökségi, illetve korábbi sorozatszerkesztői posztja is. A Falvai Mátyás által használt „FISZ vezérkara” kifejezésre vendége legelőször úgy reagált, hogy mondjuk ki nyíltan, a beszélgetés mindkét résztvevője e körbe tartozik, s a hallgatóság soraiban is jócskán olyanok ülnek, akik aktívan részt vesznek a szervezet életében. Majd elmondta, hogy szerinte a FISZ-nek sikerült végre megszabadulni politikai stigmatizációjától, már nem a túlélésért küzd, hanem egy progresszív, nyitott szervezetről van szó, amely nem zárkózik be az elefántcsonttoronyba; egy olyan közösségről, ahol a közös ügyekért való együtt törekvés kerül előtérbe az egyéni világlátásban szükségszerűen jelentkező különbségekkel szemben.
Bár úgy tűnik, hogy Falvai Mátyás a sztereotípiáknak explicit módon nekimenő kérdései végleg elmaradtak, egyet mégis megtartott a korábbiak közül, nevezetesen hogy mitől próza a próza. Csepregi János szerint az a lényeg, hogy a szöveg, illetve a történet megérintse valamilyen módon az olvasót, egyszóval emberközeli legyen.
A hét beszélgetésből tehát már csak három maradt, következő alkalommal (május 10.) Darvasi Ferenc lesz Falvai Mátyás vendége a Púder Bárszínházban, majd őt követi Grecsó Krisztián (május 22.) és Bencsik Orsolya (június 5.).
Prózarázás vol. 4. – Csepregi János. Púder Bárszínház és Galéria, 2012. április 24.
A fotót Bende Tamás készítette.
Írta: Pethő Anita
Forrás: kulter.hu
0 Megjegyzések