Nem fog ki rajtunk gond, bú, betegség,
elmenekül a szomorú halál.
Mert áprilisban semmi sem sivár,
ifjúság támad, múlik öregség!
Sarokba bújt a moly ette restség,
tettre kész napok, túracipő vár.
Dongó a réten virágra száll már.
bolond a szívünk, dobog..., ver..., tessék!
Ki itt boldog ó, csak a dolgozó,
szolgál serényen, szerszám kezében...,
s bolondok vagyunk, ez a mi bajunk!
Tavasz hevében, új életében,
hévvel viruló, s utódot hozó
korpusz-talajunk, emberi fajunk...!
Debrecen, 2012. 04. 13.
0 Megjegyzések