Papp Für János: kéz a kézben

még mindig érzem kezedet
végigcsorog szép arcomon
a mosogatás holnapra marad
a temetést nem lehet halogatni
jó hogy néha meghallgatsz
persze ki más ha nem te
átlátok langyos vállad felett
szorosan magadhoz ölelsz
de te ne fordulj meg inkább
jobb ha előttem van a mögötted
úgyis csak elsírnád magad
gyűlölöm minden könnycseppedet
maradj így én sem mozdulok
várjuk ki míg akkorára növök
hogy te ne láss át a vállam fölött
anyám