A Törzsasztal újabb estjén, április 13-án, pénteken este 6 órakor az Ady Endre gimnázium könyvtárában Krasznahorkai László Kossuth-díjas íróval találkozhatnak az érdeklődők. Krasznahorkai László a kortárs magyar irodalomnak az a kivételes és különleges alakja, akit külföldön – többek között Német- és Franciaországban – előbb fedeztek fel és ismertek meg, mint Magyarországon. Sátántangó című regénye, amelyet sok évig tartó visszatartás után az akkori kultúrpolitika végül 1985-ben mégis kiadásra engedélyezett, azóta bejárta a világot, számos nyelvre lefordították, román nyelvű átültetése most készül. A Sátántangó első betiltása (1982) után lassan világhírű lett, ma Nyugaton és az Egyesült Államok irodalmi közegeiben az egyik leendő Nobel-díjasként emlegetik, a New Yorker napilap nemrég ugyancsak megpendítette a Nobel-díj lehetőségét.
Krasznahorkai 1954. január 5-én született Gyulán, az ELTE Bölcsészkarán 1977–1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát. Első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben. Gyakran változtatja lakóhelyét; Németország és Magyarország mellett hosszabb-rövidebb időt tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte. Krasznahorkai 1993-ban megnyerte az év legjobb könyvének díját Németországban Az ellenállás melankóliája című regényéért. A Háború és háború című regényének megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt.
1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, akkori mongóliai és kínai élményeiről Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében számolt be.
A szerző azt mondja: olyan írók és kritikusok, művészek ne írjanak, és ne beszélgessenek irodalomról, akik áruba bocsátották magukat. A művészek elhitték, hogy pénz kell a hírnévhez, a hétköznapi élethez, és ez nagy baj, mert nem igaz! A művészek, akik nem adták el magukat, azért kezdtek el művészettel foglalkozni, mert elviselhetetlennek érezték a személyes szabadság és a személyes függetlenség hiányát.
Mit javasol Krasznahorkai? A lehetetlent! A csak a legtehetségesebbek számára járható utat. Azt javasolja, amit ő egy-két évtizeden keresztül tudatosan járt be, amit belső törvényei szerint járhatott végig, végig. Vagyis azt, amit tudatosan tartott meg a maga számára: a lehetetlent, vagyis azt, amit minden értelmes embernek megcélozni kell. A kudarc ízét javasolja a siker helyett, a szegénységet a gazdagság helyett, a névtelenséget a hírnév helyett.
A kérdésre, hogy ahhoz a hírnévhez, ami körülövezi, hogyan viszonyul, azt mondja: „A művész számára semmi sem lehet veszélyesebb, mint a siker.”
1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készíti filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót, a Werckmeister harmóniákat, A londoni férfit, s a Torinói ló című filmet. Tarr-ral Krasznahorkai a mai napig együtt dolgozik, és minden fontos döntésében segíti a rendezőt.
0 Megjegyzések