"Itt is pokol van, most is ott vagyok" Marlowe
Corpusban már csak én beszélek Fausttal,neki az első, nálam a végső állomás,
a hajnal innen már nem visz tovább.
A csillagok is rég egy helyben állnak,
csillogtatom ismert retorikám.
Én vagy Faust bírja tovább, ki tudja?
A Dante téri kocsmák rég bezártak,
csak a belső kör marad hajnalig,
ami van, én nem nevezném ivásnak,
de eldől majd a folytatás szerint.
Égi asztalnál issza már a sört
sok elveszett, jó ivócimborád,
a vodkák és a rum szerelmei –
a nyelv harangja kiszárad a szánkban,
beszélj, Faust, ez itt úgysem segít.
Az emlékezés foltjai kihűlnek,
ki voltam én: nem tudja senki már,
a déli szél a télbe szállna gyorsan,
kifárasztott a délelőtti tánc.
Köröttünk ég az egyetemi város,
sokáig rejtett, fellobbanó hiány.
Most ablakpárkányt kocogtat az éjfél
és mielőtt az ablakon kinéznél,
épp összedől egy hópihényi vár.
A Dante tér! Ez volt a mindenünk:
a kocsma és piac és női áru,
most a valóság lassan visszasárgul
és nem ismeri többé önmagát.
Hamlet herceg a végső éjbe lépett,
Horatio akár a régi nyár –
jönnek talán az asztaloslegények:
beszélj, Faust, itt nem tud senki más.
0 Megjegyzések