 |
| Farkas Gábor költő (Fotó: cívishír) |
Debrecen – Farkas Gábor fiatal, debreceni, költő. Kell ennél több április 11-én? A lírai mélységek helyett (de nem megfeledkezve róla) a hazai kulturális életről, a mai irodalomművelők nem épp fényes sorsáról, kis politikáról és József Attiláról is beszélgettünk. Cívishír-interjú
Farkas Gábor Miskolcon született 1977-ben, ott is érettségizett. A gimnáziumi évek alatt megjelent egy – ő hívja így – kötetecskéje. Ettől fogva viszonya a lírával nagy utat járt be. Ahogy saját maga a térképen is. A következő állomás Debrecen egyeteme, ahol magyar szakon végzett – ezzel párhuzamosan drámapedagógus képesítést is szerzett. Családot alapított, majd Szigetszentmiklóson kötött ki, ahol 7 éven át tanított. Két éve újra Debrecenben él. Középiskolásoknak oktat irodalmat és nyelvtant. Tanárembernek vallja magát. Közben csángó és erdélyi irodalommal foglalkozik. Tavaly decemberben jelent meg első – immár igazi – kötete Törzsét tartó ág címmel.
Cívishír: – A jövés-menés nem strapálja le a múzsákat?
Farkas Gábor: – 2002 és 2010 között egy sort sem írtam. A diplomaosztó után azért költöztünk a főváros mellé, mert úgy voltam vele, Budapest mellett könnyebb jól fizető állást szerezni, ami majd tisztes polgári létet biztosít – amiből el tudom tartani a családomat. Aztán rájöttem, ez nem én vagyok ráadásul a tanításból se tudtam „kitörni”. Hazatérve visszajött az íráskedvem; mégsem versekkel, hanem tanulmányokkal jelentkeztem. Lassan ezekből is összeáll egy kötetnyi. PhD-ra készülök, a csángó és az erdélyi kortárs irodalmat kutatom.
Cívishír: – Akit beoltanak irodalommal, az minden bizonnyal emlékszik az első szúrásra…
Farkas Gábor: – A Miskolci Katolikus Gimnázium (ma Fráter György nevét viseli – a szerk.) légköre meghatározó volt ebből a szempontból. Magyar tagozat, heti 8 magyar óra. Már akkor kiderült, érdemes csoportosuláshoz tartozni. A fiatalokat keresték is akkoriban: megalakult az Új Bekezdés irodalmi egyesület, aztán jött a Debreceni Egyetemen a LÉK, ami legnagyobb meglepetésemre még most, 10 év után is létezik – büszke vagyok rá. A 4-5 alapító közül egyedüliként néha még betévedek, örömmel látom, hogy mint hivatalos egyetemi önképzőkörnek gondos továbbvivői vannak.
Cívishír: – A gazdasági válsággal párhuzamosan a kulturális válság is tetten érhető?
Farkas Gábor: – A magyar kulturális életnek a gazdasági válságtól függetlenül is vannak válságelemei. Elsősorban etikai válságról van szó: a kultúra még mindig nem vetkőzte le a kádári rendszer hozadékát. Megy az egymásra mutogatás, érdekcsoportok alakulnak. Nem az számít, ki milyen jelentős művész, hanem az, hogy hova tartozik. Ez például a díjak odaítélésénél is megmutatkozik – nem pártatlanok a döntések. A lapokat rég leosztották. Szűkebben, az irodalmi élet vonatkozásában pedig az a meglátásom, fölösleges ennyi párhuzamosan működő írószervezet. Megosztottságot gerjeszt, továbbá a (pályázati) pénzek is szétszóródnak. Egy szervezet kellene, ami hatékonyan működik és támogatja a mindenkori kormányzat. A mai magyar kulturális élet erősen átpolitizált.
Cívishír: – Tegyük fel, van otthon a fiókomban 35 jó vers; mik az esélyeim?
Farkas Gábor: – Kevés kiadó engedi/engedheti meg magának, hogy teljes mértékben finanszíroz egy kötetet. Általában két út van. A kiadó több szerző több kötetének kiadására pályázik, és köztük mondjuk lehetőséget kap egy elsőkötetes is. Ez a gyakoribb. A másik: a szerző kerít támogatókat, a kötet pedig vegyes finanszírozásban (a kiadó és a szponzorok pénzén) jön ki. Ám ezzel még nincs vége. Hátszél nélkül nem megy. Kell valaki – például egy irodalmár, egy már többkötetes szerző –, aki a kiadó vezetőjének figyelmébe ajánlja a kéziratot. Az írószervezetek tagjainak könnyebb: a csoporthoz tartozás révén olajozottabban mennek a dolgok.
Cívishír: – 2012-ben miről szól a vers? Mi a divat tartalomban és a stílust illetően?
Farkas Gábor: – Azt mondják, a posztmodernen már túl vagyunk. Pedig még ma is sokan élnek az intertextualitás adta játékkal, a nyelv lehetőségeivel. A stíluspluralizmus jegyében azonban mindenki azt és úgy ír, ahogy akar. Én például nem vagyok divatos költő, mert erőteljes a verseimben a vallási tematika; ezt vizsgálom az erdélyi és csángó költészetben is. Noha van reneszánsza vallásosságnak: író-olvasó találkozón tapasztalom, igénylik az emberek a hitről való beszélgetést. (Most kezdtem el Szegeden a teológiát. Nem volt ez tőlem soha messze).
Cívishír: – Van, akinek a szavai mindig a füledben fognak csengeni? A kis költőnek adatott nagy költő példakép?
Farkas Gábor: – A középiskolai tanáraim hatottak rám, mint emberre. Az utóbbi időben Ködöböcz Gábor és Bertha Zoltán irodalmárok, Oláh András költő. Valamint Iancu Laura – büszke vagyok rá, hogy a barátomnak mondhatom. Csodálom, honnan hova jutott: egy csángó faluból érkezett Budapestre, néprajzból doktorált, három diplomája van, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja. Amiket verseiben és prózájában leír, az többletet ad.
Cívishír: – Érdeklik egyáltalán a diákokat a versek?
Farkas Gábor: – Azon túl nem nagyon gondolkodnak, hogy a napi teendőkhöz mi szükséges. Az irodalomhoz az kell, hogy az ember igényelje a mögé látást. Úgy vannak vele, megvan nekem a magam baja. Néha még látok a kezükben divatos kortárs világirodalmat, például az Alkonyatot, de lírát nem. Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, a kortárs művészet valaha méltó helyére kerül-e. Jó esetben úgy van vele a társadalom, hogy mellékes; rossz esetben: púp a hátamon. A színművészet kicsit jobb helyzetben van abból adódóan, hogy szórakoztat. Egy jó rendező ugyanolyan művész, mint egy drámaíró. Vidnyánszky Attilát, mindamellett, hogy bírálható, művésznek tartom; nem hiába kapott annyi elismerést.
Cívishír: – És József Attilát? Mégiscsak a költészet napja van.
Farkas Gábor: – Úgy érzem, kinőttem. Kamaszként ő volt a költők költője, viszont ma már sok írásától idegenkedem. A melankólia, a végtelen mély érzékenység tőlem távol áll. Könnyű félreértelmezni, és az elmúlt évtizedekben sikerült is. Belemagyaráztak az avantgardtól kezdve a modernségig mindent. Pilinszky például azért több nála, mert neki megvan a kegyelembe vetett hite.
- BCSH -
Farkas Gábor: Krisztus megfeszül
A vihart állni kell
kérlelhetetlenül –
János nem keresztel
és Krisztus megfeszül…
A napok eljönnek
és léted elmerül,
mert Káinok ölnek
kérlelhetetlenül.
A kereszten véred,
lelkedre mély csend ül,
mert téged nevez meg,
ki gyilkolni készül.
És a Nap parancsra
ha végleg leszentül,
fényt adnak-vesznek ők
kérlelhetetlenül.
0 Megjegyzések