Szorítom a keresztfát míg nem vérzik tenyerem
Hogy érezzem szenvedésed, mit megtettél értem .
A csend hangján suttog a fák lombjai, s hallom
Amint szelíden átkarolsz szíveddel én Jézusom.
Becsukott szemmel várok, zaklatott a jelenlétem,
Félve arcom felemelem, s eláll a lélegzetem.
Fényed szépsége beragyogja a természetet,
S az arcomon megjelent sós ízű könnyeket.
Jézusom, csak a szívemben neved suttogom
Remeg a hangom, pedig némán tátogom.
Nem beszélek, mégis hallod esdeklő szívem,
Kérlek bocsáss meg,teher már a bűnös lelkem.
Értem meghaltál a kereszten s beköltözöl lelkembe.
Tisztaságod oly szelíd,alázattal lépkedsz testembe,
Hogy érezzem mennyi csodás érzés lakozik bennem,
Rávezeted elmém,magamra ismer az eltévedt lelkem.
Gyöngéden magadhoz emelsz, hevesen ver a szívem,
Fájon sajog tested, ahogy megérint Téged bűnös lelkem.
Viseled hangtalan, közben szereteted felém hullámzik,
Patyolat tiszta ruhád a vérző kezemtől bepirosodik.
0 Megjegyzések