Néha egyedül, zajokkal fejemben,
Vajon, te mit tennél helyemben?
Mikor érzed, felemészt a magány,
elveszett már minden mi talány.
Mint egy bábu, mit dobálnak,
Ellökik, mikor már felállhat.
A sors gonosz kacaja fülében,
De ő hallgat mégis, dühében.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések