A sötét magyar éjszakában
furcsa násztáncot járunk.
Próbálunk ütemre lépni,
de sokszor csak kóválygunk.
Sokszor szédelgünk csak
a bűn és a mocsok szagában.
Már már elsüllyedünk a vér
és könny áztatta ingoványban.
A mélyből a sötét árnyak
egyre közelebb lopakodnak.
Batyuikban nyomort,halált
és pusztulást hordoznak.
Mi csak egykedvűen járjuk
talán legutolsó táncunk.
Ha a zene halkul halljuk
ahogy csörög rabláncunk.
A zenekar rákezd ismét
egy furcsa idegen dalra
"táncolj magyar" üvöltik
a páholyból vigyorogva
0 Megjegyzések