a nyomor sötét erdejében
Szegénynek lenni már
rég nem szégyen.
Nap mint nap lejjebb
merülünk a mélyben.
Sokan vannak kik
a házak tövében hálnak
Szedett-vedett rongyokban
vacognak,remegnek,fáznak
Már kora reggel guberálnak.
Csodára hiába várnak.
Naponta vívják élet-halál harcuk
a puszta lét csupán a céljuk.
Kik fölött még van fedél
az is nyomorog már nem remél.
Elural mindent a szegénység
szinte állandó vendég az éhség.
0 Megjegyzések