Nagy Dalma: Valóság?

Mindennek ami a földből kikelt,
Szeme előtt ott áll kegyetlenül.
Az ember ereje a hazugság.
Nem tudja senki s nem látja,
azt ami az élet értelme és valósága.
ki dolgozik, aki szül, sötétségben él.
Csak a gonosz elvetemült hataloméhség,
csak ők tudják a titkot, és a boldogság kincsét,
elásták, eltemették , megerőszakolták-

A valóság a legegyszerűbb, nincs benne teher,
nem kell oda semmi csak két szerető ember-
Nem lehet mindenkit és mindent megérteni,
de ami él és mozog azt keményen tisztelni,
Sose többet elvenni amennyi kell.
Most rózsaszínködben mászkálnak, tettek nélkül,
brutális gyilkosok, akik a hulla tengerben és az
elpusztított életek között válogatni nem tudnak,
s belefulladnak a zabálásba, és sírnak.

Fáj nekem ez a valóság, én se láttam még,
hol lakik az igazság, csak ezt keresem rég.
Vörösben úszok , és érzek, ahogy ember csak érezhet,
s néha fák szívével lélegzek, s fáj nekem a lélegzet.
Életképtelenek vagyunk , ölni sose öltünk, legyengülünk,
ezer életet olt ki létezésünk, s csak sírunk.
Mond mit tegyünk, mi városi generáció, mi civilizált emberek.