Csillagok lehulló darabjai,
Holdfényben táncoló ezüst eső,
Harmatos hajnalon rózsák szirmain,
Gyémántként ragyogó fénybe vesző,
Ártatlan megkövült édes mosoly,
Még megcsillan ködös reggelen,
Majd szíve is kihűl s csak füst honol,
Így tűnik semmibe fénytelen..
De elvesztett hitében aranyló sugár,
Még kőkemény szívébe utat tör,
Majd bíborba öltöztet új nap alkonyán,
S csillagként az égen újra tündököl.
0 Megjegyzések