Belém rohantál,
és én beléd.
Ringtunk a halk hullámokon.
Szélcsendben
játszottunk zenét,
Egybeolvadt hitünk dallamát
dúdoljuk konokon.
Végtelen pirosban úsztunk.
Selyem táncában
láttuk egymást,
Szirmok közt bimbóztunk.
Vallomásokban
ölelkezünk,meglásd.
Nálam találtál menedékre.
És te voltál
kapaszkodóm,
együtt ballagtunk egy vidéken.
Léteztünk,de
alig hallhatón.
Melegség volt a fényforrás,
apró kéjcseppek
lángja emészt.
Nem volt ellene még oltás,
együtt írtuk
a lágy mesét.
De a képkeret eltört,
az emlék elfoszlik.
Mozaikok szanaszét.
A látomás vibrál,
lassanként eloszlik
Szemcséit görgeti a szél.
0 Megjegyzések