Az ég csatornáin lelkek holt hava hull,
sűrűn mint a pokol halál hangszerén a húr,
a meg nem születhetett gyermekek lelkei,
boldogságokat kihagyó teremtmények
testeinek, hulló ikonjának méhlepénye.
Minden fehér, a menyegző színe takarja
mit ember alkotott, és szemednek világa,
a lelkek vizének csillagos boltozata.
Meg nem született gyermekeink felsírása.
Farsangos időkben káromló jégkása,
fagy küld koronát a halál homlokára,
s fonja fehér köpönyegét körbe a tájra,
gyermekeik apák, anyák aggodalmára.
Eltört a fagyos éj tükre, szárad a nyájra,
a hó mintha pólyába kötözné a tájat,
a rügyek haldoklón adják át nedveiket,
mint halott csecsemőt a bába, szüleinek.
0 Megjegyzések