hiába van rajta csöndből kettő
hétfő bolyhai lógnak a kedden
míg én szoba- helyett a szófestő
sejtfalam ábránddal újrafestem
forró szívem napfényes oldalán
bőrödön legeltetem a lírát
csóknak a mi szánkból készül karám
hová bégetni az éden hív át
nézd a mosoly gyapját ajkad hordja
a dúsan lelki füves réteken
s betűkből áll össze az a csorda
mely tejéből kézül a végtelen
a verskamera sok mindent láttat
ha minden rím jól van összekötve
most kis neszek csipkézik a tájat
a sors kering rajtunk körbe-körbe
0 Megjegyzések