a pokol mohón kavar
a világ megint léha
emberszőnyegén a jaj
behullámzik a célba
nem jött el csodánk mégse
a hiányok helye ez
de lelkünk levelére
a szó álmot permetez
fejünkben betűtüskék
szurkáljuk a végtelent
lökdössük a sors üszkét
de a válság mégse reng
csillagok végbeléből
potyog ránk az éjszaka
bőrünk alatt a fény dől
csontig vág a génkasza
0 Megjegyzések