Looth Judit: Temetni az élőt…

„Temetni az élőt, néha kötelesség!”

…veled kelek veled fekszem

szobám falán ragyogsz

izzik agyam és a testem

hiába vannak kint fagyok

forró vérem lüktet

de nem érted, miattad

s mi benned van,

mert lelkemet kérted

s tőlem balgán megkaptad.

Árad a gúny kesergő szavaidból

s tekinteted olyan mint a tavalyi hó

melyet a Múlt féltve őriz és birtokol.

Már nem zuhanok sem érted sem veled

repülni megtanultam

hát szárnyalok a felhők felett

- nélküled -

A „szakadék” mélyén látlak

látom végleg elúszott életed,

szabad elmém s lelkem

boldogan felnevet…

(nélküled)

2012.